Szelektíven gyűjtünk. Vagy mégsem?

November elején kaptuk meg szelektív hulladékgyűjtőinket. Az egyik szép sárga, a másik még szebb kék tetővel érkezett. Így lett a mindig is használt feketével együtt három szemetesünk.

Ez kell nekünk?

Amikor megtudtuk a hírt, hogy kertvárosunkban ezentúl szelektíven gyűjthetjük a szemetet, nagyon megörültem. Hurrá! Végre nem kell lebandukolnom a tőlünk majdnem egy kilométerre lévő kollektív gyűjtőkhöz. Amikor aztán megkaptuk a már említett sárga és kék fedelű tartályokat, arcomra fagyott a mosoly. A kukák egészen mutatósak, azzal semmi gond, még helyet is találtunk a tárolásukra. Csakhogy a sárgába a műanyag és fém hulladékot dobhatjuk, a kékbe meg a papír- és kartonszemetet.

Mindez nagyon szép és jó, de mit csináljunk a nem visszaváltható üvegekkel? Merthogy a kommunális, fekete kukába nem dobhatom bele, mint ahogy eddig sem tettem. Főleg azokkal kirándultam a kollektív gyűjtőhelyre. A havi két kiruccanást ezután sem spórolom meg. A problémát mégis inkább abban látom, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanígy, ha már egyszer kapott szelektív kukát, minek menne el a közös gyűjtőhöz is.

Csak a belevalót viszik el

A színes szemeteseket havonta egyszer ürítik. A szállítók megnézik, hogy a lakosok mivel tömik meg a kukájukat. Sőt, még levelet is hagynak a tulajdonosnak, ha oda nem illő szemetet akar elszállíttatni. Ott hagyják a teljes tartalmát, elvégre nem feladatuk szétválogatni a szemetet. Láttam nem egyszer a színes kukákból kiemelt üvegeket, és számos meghatározhatatlan eredetű hulladékot. Hogy mit tett a tulajdonos? Azt már sajnos nem láttam. Csak feltételezem, hogy átrakta a fekete kukába, amit a másik csapat elszállított.

Kaptunk szelektív gyűjtőket, meg nem is. Aki eddig is mindennel telepakolta a kommunális kukáját, az ezután sem nagyon fog változtatni. Én válogatok, az üvegekkel meg ugyanúgy elsétálok a négy fehér közgyűjtőhöz, mint eddig.