Ha egy városi szülő a srácait természetkedvelőként, közösségi emberként, és igazi, jó értelemben vett vagányként szeretné viszontlátni, számtalan lehetősége adódik.
Egyik ezek közül a cserkészmozgalom, amely valláserkölcsi alapon világszerte több millió gyereket és fiatalt nevel arra, hogy ha kell, a jég hátán is megéljen.
Légy résen!
Hazánkban a múlt század elején alakult meg a Magyar Cserkészszövetség, hogy aztán működését közel negyven év után hosszú évekre betiltsák. A rendszerváltás azonban meghozta a változást: ettől fogva ismét sorra alakultak a csapatok; páran az alapokat a Széchenyi Könyvtárban talált régi cserkészirodalomból merítették. Mivel nincsen cserkész nomád tábor nélkül, egy akkori vezetőnek praktikusan kellett gondolkodni. Arról, hogyan lehet egy ásóval csodát tenni, patakból vizet hozni, derítőt ásni és amire ma evidens a válasz: ha a létező egyetlen kondérban másnap teát kell főzni az erdő közepén, mit csináljanak a benne lévő maradékkal?
Bárdos, Kodály, Bartók nyomán
A nagy zenetudósok óriási gyűjtőmunkájának is köszönhető, hogy a magyar népdalok, táncok ma is kiszínezik a cserkésztáborokat. Bárdos Lajos, Kodály és Bartók valamennyien a cserkészet, és a regös mozgalom támogatói voltak. A regöscserkészek hétvégéken, tábortüzek mellett egymástól tanulták a népdalokat, táncokat, majd a csapatünnepségeken, táborozásokon, és a világtalálkozókon (dzsemborikon) mutatták be a magyarság öröklött szellemi kincseit.
Cserkészpróba egy csomó csomóval
Hogy ki hol tart a próbákkal, a cserkészingeken lévő jelvényekből is látszódik. Márpedig próbákat tenni kell: a cserkészképzés e köré szerveződik. Ezeken a gyerekek többek között praktikus erdei túlélési ismeretekről számolnak be. Érthető ez, hiszen ha a cserkész nem tanul meg szabályosan sátrat verni, a szél elviszi. Ha enni szeretne a táborban, megfelelő csomókkal össze kell rakni a tűzhelyet, mert „étel-halál” kérdése, hogy az ne omoljon össze. Megtanulja, hogy a kötél értékes anyag; a jó csomó tartós, könnyen köthető, bontható; azt, hogy madzagokat nem vagdossa szét, hanem elteszi későbbre. Térképészeti ismeretek, növény-és állatismeret, elsősegélynyújtás, szálka kiszedése, karitatív szolgálat a nagyobbaknak – és mindez nem a virtuális életből.
Ásó, balta, fűrész egy cserkésznek jó barát, és az, hogy a gyerekeknek nagy a romantikaigénye igaz: a fiúk különösen boldogok, hogy a táborban nem kell túlzásba vinni a fürdést.
“Ember lesz belőle!”
Mondják a szülők. Akik örülnek, hogy a srácok rengeteget vannak a természetben, szabad levegőn, gyűrik a kilométereket, kitartást tanulnak, közben nő az önbecsülésük. Szerintük a cserkészet erős, a közösségért tenni akaró, és tudó egyéniséget nevel belőlük. Megtanítják őket tiszteletet adni; közel a természethez, fölösleges dolgok nélkül élni.
De gyerekek, tényleg menő cserkésznek lenni?
Szerintük igen. Külön fiú-lány őrsök vannak, a programok is ennek megfelelőek. Ugyanakkor akadnak közösek is.
Van, aki az éjjeli járőrözést, a saját készítésű cserkészkaját és a hálózsákos, sátras, nomád életmódot kedveli. Egy tízéves nemrég ugyan lemaradt az őrsi barlangászásról, de nagyon várja a nyári tábort, ahová a régóta vágyott bicskát is viheti fafaragáshoz. Máshol pedig a felsősök már karitatív munkát is végeztek: rászoruló családoknak segítettek.
A nagyobbak már maguk építik a sátrat, a tábori konyhát. Meg a vécét, a zuhanyzót is. Amihez viszont elég a helyi patak és az óriási hordók; ám ezek igény szerint mellőzhetőek: patakban fürödni lényegesen egyszerűbb.
Ami pedig még a gyerekekre várhat egy cserkésztáborban, az lehet éjjeli őrködés, tűzrakás egy szál gyufával, állatnyomolvasás, iránytűhasználat, vagy akár éjjeli bátorságpróba.
Csupa nyalánkság leendő vagányoknak – ellenőrzött keretek között.