Azt mondják, hogy azt a cicát, aki egész életében panelban lakott, kevésbé viseli meg a bezártság, a kisebb mozgástér. Hogy ez igaz-e, nem tudom, de itt megosztom veletek első cicám, Luci tapasztalatait. Luci fél évesen került hozzánk, egy panellakásból egy másik panelba költözött, szóval szobacicának született. Már nagyon vártam érkezését. Sokat kellett könyörögnöm a szüleimnek, mire hét évesen cicám lehetett. Utána hetekig fülig ért a szám.
Bár nem volt nagy a lakásunk, Luci jól érezte magát nálunk, megadtunk neki mindent: finom kaját, játékokat, sosem unatkozott, mindig játszottunk vele. Persze nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk (szétkarmolt bútorok, padlón szőrlabdák, előkóstolt ebéd), szoros barátság alakult ki köztünk. Bár minden macska kicsit önző, mint Simoné, Luci emellett nagyon empatikus is volt, sokszor jött oda hozzám, hogy megvigasztaljon, mikor rossz kedvem volt.
Hét éves volt Luci, mikor kertes házba költöztünk. Nagyon féltünk attól, mi lesz, ha majd kiengedjük a kertbe, de hamar megszokta az új környezetet, és imádott a kertben lenni. Bármikor bejöhetett a házba (mivel szobacicának neveltük), de gyakran hosszabb időre is elcsatangolt. Ekkor gondoltam arra, hogy talán mégis állatkínzás volt, hogy a panelból sosem engedtük ki a szabadba. Persze Luci sosem tűnt el napokra mint a később született kölykei, de azért szerette a szabadságot.
Végül arra jutottam, hogy így volt jó. Luci cicánk nagyon ragaszkodott hozzánk. Szeretett vadászni és kószálni is, de ideje nagy részét a közelünkben töltötte. A kerti cicáinkkal sosem volt ilyen bensőséges a kapcsolatunk. Luci egyik kölyke nagy vadász lett, aki éjjel-nappal az erdőt járja, és csak rossz időben jön be a házba. Azt sem szereti, ha ölbe vesszük. A másik kölyke nem hagyja el a ház tágabb környezetét, és mikor otthon vagyunk, igyekszik a közelünkben lenni. Gondolom, főként a cica személyiségén, de a cica és a gazdi kapcsolatán is múlik, hogyan viseli az állat a bezártságot.
A legfontosabb: ha tényleg szeretnél cicát tartani, akkor ne gondolkozz sokáig, menj el egy menhelyre. Ma évente több mint 10.000 macskát altatnak el. Ha szereted a cicákat, biztosan jobban jár veled, mint a menhellyel. Persze azt sem szabad elfeledni, hogy a macska felelősség, és vállalni kell kellemetlenségeket is. Luci ma már nem él, de sosem bántam meg, hogy hét éves koromba hazavittük a panellakásunkba.
