Viharsarki szerelem – kötetbe zárva

Szalajt, geller, vegzál, csuti, díbol. Olyan szavak, amelyek a dél-alföldi füleknek egyáltalán nem szokatlanok. Bár a fővárosi zúgásban keveset hallok valódi viharsarki beszélgetéseket, Grecsó Krisztián új könyve szinte átölelte, megsimogatta a lelkemet, és az egész gyerekkoromat.

Grecsó Krisztiánnal közel egy hónapja találkoztam – pontosabban csak láttam és hallottam – egy Szabó Balázs Bandája lemezbemutató koncerten. Szabó Balázs felhívta a színpadra, az A38 teljes legénysége visszafogottan őrjöngött, miközben épp egy pálinkát rendelt a pulttól, amelyet kézről-kézre adott a közönség, hogy Krisztián és Balázs közösen, elfelezve megihassák. Mindeközben Balázs mesélte és dicsérte az író új könyvét, a Megyek utánad kötetet. A mai napig nem tudom, hogy a koncert, Balázs, Krisztián vagy csak a hangulat miatt, de azt éreztem, ezt a könyvet muszáj elolvasnom. A véletlenek halmaza és valahol a szándékosság netovábbja is volt, hogy egyáltalán nem néztem utána a kötetnek. Miután harminckét fogas békamosollyal elhagytam a könyvesboltot, markomban szorongatva az új, dédelgetett kincsemet, az igazi áll-leesés csak ezután következett: sikerült egy olyan könyvbe belebotlanom, amelynek története, írója és narratívája földim. Szinte falom a könyv betűit, hiszen pontosan látom magam előtt a Kurcát, az alföldi pusztába nyúló naplementét, a szénaboglyákat, az aratás előtti aranyló búzát és a délibábokat is.

Grecsó Krisztián korábbi Daru-novelláiból fésülte össze a Megyek utánad lapjait. Daru igazából lehetne bárki – te is, én is. Falusi környezetben éli a gyermekek olykor meg nem értett világát, miközben mindennél jobban várja, hogy végre szőrös legyen a lába, hiszen az a menő. Szerelmes is. Sokszor, sokféleképpen, kapcsolataiban mutatkozik meg egyénisége, világképe és kivagyisága. Létezik, birtokol, dühös lesz, felejt, csalódik, majd ismét szeret. Magát, másokat, lányokat, múltbéli emlékeket. Mert a szép lányok csak úgy jönnek, és Daru nem olyan rossz pasi, ráadásul a magához való esze is megvan. A szerelemről lehúzott megannyi szál után, vegyítve némi búzával és fóliával, verejtékkel és fájdalommal, pusztával és földutakkal, a sorok, a lapok, amelyek annyira emberiek és valósak, és jönnek, és jönnek, és jönnek utánunk. Kánikula, szalmaszál a szájba és forróság. Forró, szerelmi Daru-boldogság és Daru-gyötrelem. Csak engedjétek, hogy menjen utánatok is.