A teremőr komótosan baktatott a szürrealista festmények vigyázó tekintete előtt. Egyenként figyelte, miként oltódnak le a lámpák lépésről lépésre. Csend honolt az öreg falak között, és már a szobrok is nyugovóra tértek. Szent Iván éjjele azonban meseszerű csodával kelti életre a múzeum termeit, és az este még sok meglepetést tartogat.
Amikor meghallom a múzeum kifejezést, mindig eszembe jut, amikor általános iskolás voltam, és az osztálykirándulások sarkalatos eleme volt, hogy múzeumba kellett mennünk. Az osztály egy része a világ legfancsalibb arckifejezésével konstatálta a tényt, hogy felettébb unalmas programnak nézünk elébe. A magam részéről abszolút azonosulni tudtam a történelem szeleteivel, valami érdekes vonzódást is éreztem a múlt darabkáihoz.
Szóval a Múzeumok Éjszakája. Nem is számoljuk már, hányadik alkalommal rendezik meg, hiszen a koncepció a lényeg: az ország számos pontján este 6 és hajnali 2 között az épületek kitárják a kapuikat, és befogadják a művészetre éhes szemeket. Annyira egyszerű az ötlet, annyira kézenfekvő, hogy évente egyszer, egy teljesen más megvilágításban élvezzük a múzeumok adta lehetőségeket. Elmehetünk éjszaka nyomdát látogatni, visszarepülhetünk a lovagi időkbe, belekóstolhatunk a falusi hagyományokba, pezsgővel koccinthatunk éjfélkor, tanulhatunk hadtörténetet, vagy csak szimplán bámulhatjuk a festményeket, miközben próbáljuk megfejteni, hogy mire gondolt a festő, miközben a kriksz-krakszot vászonra vetette. Felpezsdül az élet, megszólalnak a zenei aláfestések, és nekünk semmi más dolgunk nincs, mint részt venni Szent Iván éjjelének mesebeli utazásán. A választás nem könnyű, hiszen annyi program tárul elénk, amit szinte lehetetlen egyetlen estébe belezsúfolni. De épp ez benne a legszebb.
Két évvel ezelőtt a Műcsarnok lépcsőin elektronikus zenére táncoltunk a barátaimmal. Annyira absztrakt volt a szituáció, hogy azt kívántuk, bárcsak soha ne érne véget az éjszaka. Pedig szednünk kellett a lábunkat, hiszen még várt ránk a következő múzeum, vele együtt a következő művészeti utazás. Menjetek, lássatok és szeressétek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: