Olvass, és add tovább!

Miután halálosan szerelmes lettem Grecsó Krisztián könyvébe, és valamilyen úton-módon az egész hagyományos olvasási forma nem is hagyj nyugodni, a véletlenek netovábbjaként érkezett el hozzám egy ötlet, amely megosztási, megírási kényszert generált bennem.

A történet ott kezdődik, hogy körülbelül két héttel ezelőtt vonatoztam két kedves kollégámmal. Miután én akkor is épp elmerülten pötyögtem legújabb betonligetes bejegyzésemet, ők elmélyülten beszélgettek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a számomra sokat jelentő könyves párbeszéd zajlik éppen. E-book olvasók ide vagy oda, a nyomtatott könyv illatát igazából semmi sem pótolhatja, a lapozás érzését semmi sem helyettesítheti, és az élményt, amikor az utolsó sorokat faljuk, majd lelki békével fűszerezve tesszük vissza a polcra a kiolvasott művet, semmi sem múlja felül.

Igazából nem a beszélgetés volt a fontos, hanem a gondolatiság, amit akkor, a két kollégámtól kaptam. Az egyszerűség kedvéért inkább néhány pontba szedem, hogy mi is a feladat, hogyan tehetitek érdekesebbé, és teljesen egyedivé egy könyv totális kivégzését, majd elengedését.

Szóval:

1. Vegyetek egy könyvet, bármilyen témában, ami nektek megtetszik.

2. Olvassátok el a könyvet, és hagyjátok megérni magatokban az érzést, amit a mű adott nektek.

3. Ha már képesek vagytok megválni – hangsúlyozom örökre – a könyvtől, akkor írjátok az első oldalára a nevetek. Akár teljes nevet, akár becenevet, bármit, ami titeket fényjelez.

4. Szintén az első oldalra jegyezzétek fel, a következő rövid sort: Olvass, és add tovább!

5. Az utolsó pont nem is lehetne más, mint hogy valóban megváltok a könyvtől. Odaadhatjátok egy ismerősnek, barátnak, de talán izgalmasabb, ha csak az első szembejövő idegennek a kezébe adjátok. Vagy csak otthagyjátok egy padon, buszon.

Innentől kezdve, a könyvetek már önálló életre kell, elkezdi hosszú útját. Csak gondoljatok bele, mi történik akkor, ha egyszer visszajut hozzátok, esetleg ti is kaptok egy hasonló élménykönyvet. Annyira egyszerű ötlet, annyira kézenfekvő, és mégis egy olyan apróság, amellyel akár egy vadidegennel is csodát tehettek. Olvasni, elengedi, továbbadni. Szinte, mintha csak az élet hármasságát zárnánk egy ártalmatlan könyvbe.

Köszönöm az élményt, az ötletet, hogy írhattam rólam. Ezer hála Ritának és Gyulának.